Máté Fanni mindösszesen 16 éves, két éve a Nemzeti Kézilabda Akadémia tagja és nem mellesleg kiváló eredményeket ér el gerelyhajításban. Legutóbb a Grúziában megrendezett Ifjúsági Európa-bajnokságon bizonyította, hogy nem csak a labdát, hanem a gerelyt is messzire tudja dobni.

Milyen érzés volt Európa-bajnokságon képviselni a magyarokat?

Óriási élmény volt és hatalmas büszkeséggel töltött el. A kézilabda miatt nem tudok sokat készülni a versenyekre, ezért is nagyon örültem mikor sikerült kvalifikálnom magam.

A 18. helyet szerezted meg, ami nagyon szép eredmény. Mennyire vagy ezzel elégedett, mi volt a célod?

Igazán elégedett akkor lettem volna, hogyha megdobom az 50 métert, de csak 46,10-ig jutottam, ezért van bennem némi hiányérzet. Az egyéni csúcsomat (48,07 méter) sem tudtam megjavítani, aminek több oka is volt. Az egyik, hogy nagyon korán kellett kezdenünk, magyar idő szerint 7 órakor dobtunk. A másik ok, hogy megint előjött az a hibám, miszerint mikor igazán nagyot akarok dobni, akkor hirtelen előkerülnek a kézilabdás mozdulatok.

Hogy kerültél kapcsolatba az atlétikával?

Pusztainé Farkas Gabriellának, az általános iskolás testnevelőtanáromnak köszönhetem, hogy megismerkedtem a kézilabdával és az atlétikával is. Ő vitt el engem megyei atlétika diákolimpiára, ahol kislabdahajításban olyan eredményes voltam, hogy bekerültem a gyermek válogatottba, ebből pedig idővel gerelyhajítás lett.

Mi a következő nagy célod vagy álmod a sporttal kapcsolatban?

Scherer Tamással az edzőmmel azt a célt tűztük ki, hogy kijutok a jövő évi Junior Európa-bajnokságra. Ez egy komoly kihívás, már csak azért is, mivel ott már 600 gr-os gerellyel kell majd dobni. Addig pedig szeretnék maximális teljesítményt nyújtani a versenyeken, mint például a Téli Országos Bajnokságon.

Ami a kézilabdát illeti szeretnék alapembernek számítani az NB 1 juniorban.

Hogyan tudod összeegyeztetni az atlétikát, a kézilabdát és a tanulást?

Az akadémián és a kollégiumban nevelők segítenek a tanulásban, így azzal nincs probléma, nagyon jól össze van hangolva az iskola az edzésekkel és a meccsekkel. Sajnos az atlétikára jut a legkevesebb időm, de amikor csak itthon vagyok Szekszárdon tréningezek Tamással. Most például a nyáron minden nap edzettem, így legalább addig sem unatkoztam.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Több is van, amire nagyon büszke vagyok. Amiket kiemelnék, az a három évvel ezelőtt megnyert Téli Országos Bajnokság volt, valamint az idei diákolimpia, ahol sikerült az egyéni csúcsomat is megdöntenem, úgy, hogy előtte nem volt sok lehetőségem edzeni. Persze az EB-t sem hagynám ki a sorból, de ahogy már mondtam szerettem volna ott még jobban teljesíteni.

Van esetleg kabalád, amit minden versenyre magaddal viszel? Esetleg valami babona?

Egy ideig minden kézilabda meccsre magammal vittem egy plüss Fülest a Micimackóból, de volt szerencse zoknim is, mára viszont már kinőttem ezeket. 🙂